Ebben a bejegyzésben arról írunk, hogy milyen kérdéseket célszerű megválaszolni azoknak a cégeknek, melyek Oroszországban szeretnének piacot találni maguknak. Ehhez partnerem régi évfolyamtársam, Vaszari Tamás lesz, aki doktori értekezésében az orosz gazdaság sajátosságait vizsgálja.
Különbségek a magyar és az orosz vállalati kultúra között:
Vaszari Tamás: A két ország vállalati kultúrái közötti különbségek és hasonlóságok a két nép kultúrájából erednek. Ez számos hasonlóságot jelent és pusztán néhány különbséget. A KKV szektort vizsgálva én azt látom, hogy Oroszországhoz képest Magyarország közelsége Nyugat-Európához ma már nagyon meghatározó. Érezhető, hogy az itt jelen lévő multinacionális vállalatok a rendszerváltás óta eltelt közel három évtizedben jelentősen átformálták a cégek és az ott dolgozó munkatársak attitűdjét. Oroszországban hozzánk képest lényegesen fontosabb a hierarchia, és a rangban vagy korban felettünk álló tisztelete. Nálunk ugyanakkor jobban bíznak egymásban a felek. Oroszországban a megjelenés, a látszat is többet számít, ezért időnként nem árt megbizonyosodni róla, hogy a potenciális üzleti partner valóban akkora vásárlóerővel rendelkezik-e, mint állítja.
Szaskova Gabriella: Az orosz, illetve a volt szovjet államokban általánosan nagyobb hangsúlyt helyeznek a külsőségekre, ami az öltözéken kívül a kiegészítőket, a járműveket és más státuszszimbólumokat is magába foglalja. Mindezt érdemes számításba venni az Oroszországba készülő magyar üzletembereknek önmagukra nézve is. Számomra eleinte meglepő volt a fiatal felsővezetők magas jelenléte az orosz vállalatoknál. A FÁK térségben a rendszerváltást követően ugrásszerűen kezdett növekedni a piaci alapon működő vállalatok száma, azonban menedzsmentet tanult vezetők még nem álltak rendelkezésükre. A különböző üzleti iskolák és vezetőképző oktatási intézmények a kétezres évek végétől kezdtek hatékonyan működni, valamivel később, mint Magyarországon. Ennek következtében a menedzsment terén képzett munkaerő – a térségben eddig megszokottól eltérően – már a harmincas életéveinek elején felsővezetői pozícióba kerülhetett.
A moszkvai Kreml
Mit üzennél azoknak, akik úgy döntenek, hogy Oroszországban működő cégekkel szeretnének együttműködni?
V. T.: Óvatosságot és kitartást! Ha valaki még nem rendelkezik keleti exporttapasztalatokkal, akkor mindenképp keressen valakit, aki már foglalkozott ezzel a területtel! A posztszovjet országokban található üzleti lehetőségekről számos legenda kering, de egy konkrét tevékenység kapcsán fontos, hogy a pontos helyzetet lássuk. Ebbe beletartozik az adott gazdasági ágazat belpiaci helyzete, a konkrét üzleti partner személye és híre, az adott tevékenységre vonatkozó orosz állami szabályok, esetleges nyugati vagy helyi exportkorlátozások, speciális szállítási és regisztrációs feltételek és még nagyon sok minden. A jó hír az, hogy hazánkban igen komoly infrastruktúrája van a keleti export támogatásának. Ebbe a körbe nem csak az olyan állami szerveket értem, mint a Magyar Nemzeti Kereskedőházak, az Exim Bank, a Mehib vagy a külgazdasági szakdiplomaták hálózata, hanem ide sorolom az olyan ügynökségeket, tanácsadókat vagy korábbi külkereskedőket is, akik jól ismerik a térséget és személyre szabott szolgáltatásokat kínálnak az ügyfelek részére.
Sz. G.: Mindenképpen javaslom oroszul beszélő munkatárs vagy külső segítség igénybevételét! Azt is fontosnak tartom azonban elmondani, hogy a rendszerváltás előtt Magyarországon megtanult, anyanyelvi környezetben nem használt orosz tudás kevés lesz erre a feladatra. Az orosz üzleti kultúra, a még mindig túlbonyolított orosz bürokratikus folyamatok és a helyi tárgyalási szokások ismerete is elengedhetetlen, amit csak az anyanyelvi környezetben tapasztalatot szerzett szakember tud nyújtani.
A blog nem titkolt célja, hogy egy fordítói szolgáltatást népszerűsítsen. Mit gondolsz, ez a szolgáltatás mikor juthat kiemelt szerephez a cégeknél?
V. T.: A globalizáció Oroszországot is utolérte. A legfelsőbb szinteken, a nagyvállalatok menedzsmentjeinek tagjai és a multinacionális vállalatok fiatal munkavállalói már jól beszélnek angolul. Velük ez a közvetítő nyelv a közös munka során. Ezekkel az emberekkel azonban a KKV szektor szereplői csak ritkán kerülnek kapcsolatba. A magyar cégek számára könnyebb és reálisabb is, ha magukhoz hasonló, szerényebb méretű partnereket keresnek, sokszor a Moszkvától távol eső, de azért még mindig jelentős vásárlóerővel rendelkező regionális központokban. (Például: Szentpéterváron, Rosztov na Donu-ban, Voronyezsben, Szocsiban, Krasznodarban, Kazanyban vagy Jekatyerinburgban) Ezekben a régiókban a potenciális partnerek már igénylik, hogy oroszul szólítsák meg őket. Még ha a cégvezető vagy a beszerző beszél is angolul, a szélesebb körnek szánt termékismertetőket, reklámanyagokat és egyéb kommunikációs eszközöket érdemes orosz nyelven célba juttatni, mert ezzel jelentősen javíthatjuk az esélyeinket. Szükség esetén az üzleti levelezést is oroszul kell lefolytatni, amihez már orosz nyelvtudásra vagy folyamatos fordításra van szükség.
Sz. G.: Személyes tapasztalataim alapján a fentieket csak megerősíthetem. Egyrészt az orosz üzleti szféra messze többet jelent, mint Moszkva önmagában, másrészt az orosz partnerekkel történő mindennapi operatív kapcsolattartás a legtöbb esetben csak oroszul tud igazán hatékonyan működni. Emellett általában anyagi oldalról is jól mérhető a különbség, ha az orosz anyanyelvű alvállalkozóval, beszállítóval vagy szállítmányozóval az angol helyett az orosz nyelvet használjuk. Az orosz ember nemzeti büszkeségét is táplálja, ha az anyanyelvén szólnak hozzá, így a hozzáállása a külföldi partnerhez is sokkal pozitívabb lesz. Másik elgondolkodtató aspektusa mindennek, hogy a kisebb cégek sokkal nehezebben gazdálkodják ki az oroszul magas szinten beszélő munkatársak sokszor jelentősen magasabb munkabérét. Épp emiatt a legtöbb esetben egy olyan fordítói szolgáltatás jut főszerephez, amire csak akkor szükséges költeni, ha ténylegesen igénybe is kell venni azt. Cégtől és tevékenységtől függ, hogy ez többé vagy kevésbé rendszeres-e.
Túlkínálat az energiapiacon
Az orosz gazdaságról sokat hallani, de nehéz tisztán látni. Mi az igazság, milyen most az ország gazdasági helyzete?
V. T.: Oroszország vezetői komoly döntés előtt állnak. Az asszertív külpolitika nem tette őket a Nyugat barátjává, amelyre a legfőbb bizonyítékot a kölcsönösen életbe léptetett szankciók jelentik. A legnagyobb problémát azonban mégsem ez, hanem az elmúlt évek alacsony olajárai jelentik. Az ebből származó, megcsappant bevételek sem a jóléti kiadásokat, sem a gazdaságfejlesztéshez szükséges állami részvételt nem fedezik, amelyet a nulla közeli növekedés is bizonyít. Reformokra és strukturális átalakításokra van szükség, méghozzá sürgősen. További probléma, hogy a szankciók miatt a nagyvállalatok és az energiaszektor a szükséges fejlesztési forrásokhoz, külföldi hitelekhez nem jut hozzá, ami a középtávú növekedést veszélyezteti. Emellett a kormányzat rákényszerül, hogy legalább a két fővárosban érezhető életszínvonal emelkedést tudjon garantálni. Ehhez forrásokra van szükség, amelyet az adófizető vállalatok biztosíthatnak. Erre egyelőre nincs garancia, de az látszik, hogy egyre nagyobb teret kapnak azok a liberális szellemi irányzatok, amelyek a gazdasági nyitás szükségességét hangsúlyozzák. Ebbe a nyitásba a cégek szintjén beletartoznak a vállalatok közötti szövetségek és a technológiaimport is, amelyek a magyar cégek nyelvére lefordítva egyet jelentenek: konkrét üzleti lehetőséget.
Sz. G.: Amit én látok, az az, hogy hiányzik a társadalmi stabilitás, a pénzügyi önállóság. A növekedést a szénhidrogének exportja táplálja, innováció csak a fegyvergyártás terén figyelhető meg, a nemzetközi politikában pedig korlátozottak az ország lehetőségei. Kis lépések politikája várható az elkövetkezendő időszakban. Mivel az energiapiacon túlkínálat van, alacsony az árszint, így az orosz távol-keleti energetikai fejlesztések (Szibéria Ereje, Yamal LNG) elengedhetetlenek, akárcsak az OPEC-kel való együttműködés az amerikai palaolaj-hatás kezelésének érdekében. A nem-energia export részaránya viszont növekvő tendenciát mutat, ami akár üzleti lehetőségeket is tartogathat a magyar piaci szereplőknek.
A blogon leírtak kizárólag a szerzők magánvéleményét tükrözik, azok semmilyen kapcsolatban nem állnak Magyarország hivatalos álláspontjával. Köszönöm Tamásnak, hogy megosztotta velünk gondolatait. Amennyiben szívesen olvasna további bejegyzéseket is tőle, ajánlom figyelmébe az általa vezetett blogot, ahol kutatásait, cikkeit publikálja.