Ebben a blogbejegyzésben bemutatom a szovjet-orosz repüléstörténet rekorddöntő vívmányait. Az olvasó megismerheti és megtekintheti ezeket a világszerte ismert mérnöki csodákat.
Antonov An-225 "Mrija"
A lista első helyére a valaha épített legnagyobb teherbírású repülőgép került, melynek elnevezése ukrán nyelven álmot, vágyálmot jelent. A világ legnehezebb repülőgépét a kijevi Antonov tervezőirodában álmodták meg a 80-as évek végén. Eredetileg a Buran űrrepülőgép szállítása volt a feladata, ezért a Szovjetunió felbomlása és a Buran űrprogram lezárása miatt kettő példány készült el belőle, jelenleg pedig egy üzemképes közülük. Napjainkban kereskedelmi célú repüléseket végez és 2008-ban a budapesti nemzetközi repülőtéren is leszállt. Állandó bázisa az ukrajnai Hosztomeli repülőtér. Tervezik, hogy a másik példányt is üzemképes állapotba hozzák, olyan mértékű a nehéz terhek légi szállításának igénye. Hosszabb távon további példányok gyártására is volna terv, azonban ez a jelenlegi finanszírozási gondok mellet egyelőre több mint távlati.
Antonov An-225 "Mrija"
Tupoljev Tu-160 "Belij lebegy"
A lista második helyét elfoglaló repülőgép több rekordnak is a büszke birtokosa, ugyanis ez a valaha épített legnehezebb harci repülőgép, a valaha épített legnagyobb szuperszonikus repülőgép és a valaha épített legnagyobb változtatható szárnynyilazású repülőgép. 1984-ben kezdték meg a sorozatgyártását a Kazáni Repülőgépgyárban és 35 db készült el belőle, melyeknek egy része jelenleg is szolgálatot teljesít az Orosz Légierőnél. Atomtöltetű légibombák és robotrepülőgépek, valamint földi célok elleni rakéták alkotják a fegyverzetét. A Tu-160 repülőgépet egyébiránt a harci gépre valaha szerelt legnagyobb és legerősebb, Kuznyecov NK-32-es gázturbinás sugárhajtóművek hajtják, ha a fentebbi felsorolásból valaki esetleg hiányolná. Megjegyzendő, hogy az NK-32 modernizált változatának sorozatgyártását a közelmúltban indították újra Vlagyimir Putyin elnök személyes utasítására.
Tupoljev Tu-160 "Belij lebegy"
Tupoljev Tu-144
A Tupoljev Tu-144 sokak szemében az egyik legszebb repülőgép, mely ráadásul a világon az első szuperszonikus utasszállító gép volt – a második a szintén közismert Concorde –, ami eddig valaha gyártásra került, noha a két típus a nem túl terjedelmes listát ki is merítette. Rohamtempójú kifejlesztése hidegháborús ipari és katonai kémkedési botrányokkal tarkított, összesen 16 repülésre alkalmas példány készült belőle. Ez volt az utolsó utasszállító repülőgép, amely még fékezőernyő segítségével fékezte le magát a leszállás során. A 80-as évek végéig az Aeroflot menetrend szerinti utasszállítóként üzemeltette, valamint postai és teherküldemények szállítására használták. Később az ózonréteg megfigyelésére, sőt légi laboratóriumként is alkalmazták, ezt követően pedig az egyik átalakított változatot Tu-144LL néven, a NASA-val közösen üzemeltetve. Az előző bekezdésben bemutatott Tu-160 repülőgép Kuznyecov NK-32-es hajtóműveit alkalmazták a Tu-144LL-en, ahol a Letajussaja Laboratorija orosz megnevezés rövidítése az LL. A Buran űrsikló pilótáinak képzésekor is jó szolgálatot tett a gép, melynek gyártását 1984-ben állították le, majd 1999-ben finanszírozási problémák miatt minden további felhasználására irányuló programot végleg befejeztek.
Érdekesség, hogy a Concorde-dal ellentétben a hajtóművek folyamatosan igényelték az utánégető használatát a hangsebesség feletti üzem során, így az üzemanyagot a repülőgép úgy zabálta, mint ahogy a forró sivatagi homok issza a vizet. Szintén ez okozta, hogy az utastérben akkora zaj uralkodott, ami a szomszédos ülésen helyet foglaló utastárssal is csak ordítva tette lehetővé a kommunikációt. Szintén e típushoz köthető az egyik legellentmondásosabb légibaleset is, amely 1973. június 3-án a Le Bourget-i légibemutatón történt.
Tupoljev Tu-144
Mil Mi-26
Az utolsó bekezdésben a világon a legnagyobb és a legerősebb sorozatgyártott helikopterről ejtek szót. A helikoptert katonai célokra fejlesztették ki, alkalmas személy- és teherszállításra egyaránt. 1977-ben szállt fel az első példány belőle, azonban azóta is meghatározó eleme a forgószárnyas légijárműveknek. A típus iránt Franciaország, Nagy-Britannia és Németország is intenzíven érdeklődik, így van esély rá, hogy egy közös nehéz teherszállító helikopter kifejlesztésének alapját adja majd. Jelenleg számos ország használja katonai célokra ezt a típust (pl. Kína, India, Mexikó, stb.), valamint az Aerofloton kívül az ENSZ is üzemelteti polgári célokból. Erejét jól jelzi, hogy amerikai Chinook teherszállító helikopterek kiszabadítására is használták már Afganisztánban.
Mil Mi-26
A bejegyzéssel kapcsolatos visszajelzéseket szívesen fogadom facebookon, valamint e-mailben is, sőt igény esetén egy-egy típusról részletes cikket is publikálok.