Mostani cikkemben a teljesség igénye nélkül megpróbáltam összeszedni azokat az alapvető különbségeket, amik a két országbeli emberek között konfliktusokhoz vezethetnek a kultúra és a nemzeti mentalitás adta eltérések miatt. A családomon belüli orosz vonatkozás is lehetővé teszi, hogy párhuzamosan vizsgáljam a mindkét oldalról megjelenő konfliktusforrásokat és azok lehetséges megoldásait. Remélem ez a rövid leírás hasznos lesz azoknak, akik valamilyen formában kapcsolatba kerülnek Oroszországgal, vagy orosz emberekkel üzleti, tanulmányi, vagy akár magán célból. Összehasonlító munkám során elsősorban az oroszországi tanulmányaim alatt összegyűjtött saját élményekre, tapasztalatokra hagyatkoztam.
Oroszország és Magyarország összehasonlítását nem is kezdhetjük mással, mint a fizikai tényekkel. Oroszország 17 075 400 km2-es területével a világ legnagyobb országának számít, majdnem kétszer beleférne Kanada vagy az USA; Magyarország területének több mint 180-szorosa. Népességszáma több mint 142 millió, Magyarországé pedig kevesebb mint tízmillió. Ez a fizikai különbség már sok mindent elárul a lehetséges konfliktusforrásokról, mentalitásbeli különbségekről, de elsősorban az egyoldalú függésről. Nincs még egy ekkora méretű földsáv, amelynek arculatát ennyire széles ecsetvonásokkal festette meg a kultúra, az éghajlat, a történelem és a természet, ezért nincs értelme a két országot egy-egy arányban vizsgálni. Sokkal inkább azonban Oroszország hozzánk közelebb eső részével, szóval a főváros és Szentpétervár körzetével hasonlítom össze hazánkat. Nem csak azért, mert ez a leginkább európai területe az országnak, de a legfontosabb üzleti, stratégiai és politikai döntések is itt születnek, ami a két ország kapcsolatát jelentős részben befolyásolja.
Szentpétervár belvárosa
Országaink között alapvetően nagyon sok az elvi, gondolkodásbeli azonosság, ami nagy részről adódik a közös történelmi múltból. Az utóbbi harminc évben Oroszországban is a piacgazdaság működtetése folyik, ami abban is megnyilvánul, hogy a mai Moszkva nem különbözik jelentősen a többi közép-kelet-európai nagyvárostól, ha csak nem a jellemzően oligarchák tulajdonát képező gazdagságban, ami európai mértékben nem mérhető. Ellenben a lakosság egy része ugyanúgy emeletes panellakásokban lakik, mint Budapesten, míg a külvárosi részeken sokan rendelkeznek saját kertes házzal is. Lenyűgöző, milyen gyönyörű épületek emlékeztetnek a cári Oroszország pompájára, mennyire kézzel fogható a történelem a belvárosban, és mennyire éles kontrasztban áll mindez a külvárosi paneldzsungelek szürkeségével, akárcsak a magyar városokban.
Az orosz utakon már nem csak a kilencvenes évekre jellemző Ladákat és Mercedeseket lehet látni, hanem az összes nyugati és távol-keleti modern autómárkát. 40 méter széles sugárúton egymás után sorakoznak a világmárkák luxus üzletei, európai és orosz stílusú kávézók, éttermek és különböző éjszakai helyek közül válogathatnak a szórakozni vágyók, akár csak az öreg kontinensen. A városokban esténként több tucatnyi színházban, koncertteremben gördül fel a függöny, melyekben operát, klasszikus zenét, balettet, színműveket játszanak, méghozzá világszínvonalon. Ez utóbbiak terén Oroszország jóval előrébb jár mint Magyarország, hiszen állami szinten jelentősen támogatják a művészeteket és a sportot.
Étterem Moszkvában
Az orosz emberek óriási hangsúlyt fektetnek a kultúrára. Gyakrabban látogatnak színházakat, komolyzenei koncerteket, mint általánosságban a magyarok. Tőlünk eltérően szeretnek hangot adni tetszésüknek, gyakran tapssal és éljenzéssel akár a darab kellős-közepén szoktak is és amint kialszanak a fények, a nézők megpróbálnak jobb ülőhelyet találni maguknak. Ha valaki nem fektet nagy hangsúlyt a kultúrára, nincs tisztában az ismert írókkal, költőkkel, zeneszerzőkkel, filmrendezőkkel, stb. az az illetőre rossz fényt vethet, kulturálatlannak tarthatják, ez vonatkozik külföldi üzletfeleikre is. Ugyanez vonatkozik az olvasottságra is; ahogy azt egy másik blogbejegyzésemben bemutattam, az oroszok az egyik legtöbbet olvasó nemzet a világon. Érdekes összehasonlítás, hogy az oroszok mindig olvasnak a tömegközlekedési eszközökön.
A moszkvai metró szállítja a legtöbb embert a világon, ez egyébként érthető is, hiszen a 275 állomást magába foglaló kitűnő metróhálózat összesen 15 vonalból áll, mindegyiknek van saját neve, színe és száma. A megállók között sokkal nagyobb a távolság az itteninél, akár 3-4 kilométer is lehet. Aki a moszkvai metróba téved, egy sajátos világban találja magát. Az utasközönség mozaikokkal, festményekkel, domborművekkel találkozik, a város belső részein található megállókat szobrok, csarnokok, és palotába illő csillárok díszítik. A metróhálózat teljes területén nagy sebességű, ingyenesen használható Wi-Fi hálózat található. Egy orosz ember számára érthetetlen, miért teszik tönkre falfirkálásokkal az amúgy is szerény kialakítású állomásokkal épült budapesti metrót. A bliccelők ellen peronzáras rendszereket szereltek fel minden megállóban, ezért egy orosz turista számára az is érthetetlen, ahogy az ő szemükben durva és illetlen ellenőrök „zaklatják” az utasokat. Az óriási városok és távolságok miatt az orosz gondolkodásmódra kevésbé jellemző a beszűkült látókör, a szellemi korlátok. Az eddig felsorolt különbségek – véleményem szerint – csak úgy küszöbölhetőek ki, ha van lehetőség kisebb-nagyobb időtartamokra egymás országában élni és így a saját bőrünkön megtapasztalni az adott körülményeket, illetve művelődni, tájékozódni az ország kultúrájáról. Ez utóbbi főleg magyar részről indokolt, mert Magyarországon bizonyos kulturális elemeknek nincs akkora jelentősége, nem része a mindennapi életnek olyan szinten, mint Oroszországban.
A moszkvai metró egyik állomása
Az orosz otthonok többnyire magyar értékrendek alapján is kellemesek. Általánosságban elmondható a népről, hogy nagyon vendégszeretőek, akár csak a magyarok, szeretik a házi kedvenc kisállatokat is. Ételeik a különböző régiók időjárási viszonyaihoz mérten változnak. A Kaukázusban főleg kecskét és juhot esznek, Szibériában a nagy hidegre való tekintettel inkább a zsírosabb ételeket kedvelik, míg a tengerek partjainál élők a különféle halakat, rákokat és hüllőket fogyasztják szívesen. Az oroszoknál a reggeli igen bőséges, azonban a fő étkezés az ebéd, amikor az előételtől a desszertig tart a repertoár. Közkedvelt tálalási forma náluk a закуски („zakuszki”), amely vegyes ízelítőt jelent, ezzel kezdik az ebédet és a vacsorát is. Tartalmát tekintve megtalálhatóak benne a különböző hal- és húsfélék, zöldségek, saláták, sajtok és egyéb hideg ételek, hasonlatos a mi katonáinkhoz. A halételek széles választékával találkozhatunk az ország szinte bármely területén, mivel hatalmas tavaiban, folyóiban és a földrészt körülölelő tengereiben a legkülönfélébb vízi állatokat halásszák. Bizonyára bárki könnyedén felidézi, hogy a tokhalból készített orosz kaviár világszerte elismerésnek örvend.
Nemzeti italuk a vodka, amivel például Szibériában még a gyerekeket is gyakran megkínálják. Természetesen mindezekből jóval nagyobb a kínálat, mint Magyarországon. Az ételek sok mindenben hasonlítanak, a rántott húsoktól kezdve a palacsintán át a túrós derelyéig. Meggyőződésem, hogy egy magyar ember könnyebben hozzá tud szokni az ottani ételekhez, mint fordítva, mert az oroszok nem fogyasztanak olyan erős paprikás és zsíros pörkölteket, amihez hozzá kellene szoktatni a gyomrot, valamint a főzelékeknek sincs kint kultúrája. Ebből következik tehát, hogy ha valaki vendégül lát egy orosz embert, akkor nem szerencsés rögtön a magyar specialitásokkal – mint a pörköltek, halászlé – megismertetni! Sokkal inkább viszont a gulyáslevessel, hiszen a gyakran orosz nemzeti ételnek mondott ukrán eredetű céklaleves, a борщ („borscs”) nagyon hasonlóan és hasonló alapanyagokból készül, tehát számukra (és az Oroszországba utazó magyarok számára szintén) érdekes összehasonlításul szolgál.
Borscs leves
Nem szabad nem említést tenni az időjárásbeli különbségekről! Ahogy egy orosz számára nehéz megszokni a magyar ételeket, úgy egy magyarnak nehéz megszokni az orosz időjárást: a fény sokszor akár hónapokig tartó teljes hiányát, a telente előforduló -40 fokot és a kánikula hiányát nyáron. Erre a problémára azért nehéz megoldást találni egy Oroszországba készülő magyarnak, mert Magyarországon gyakorlatilag nem beszerezhető az ottani időjárásnak megfelelő öltözet.
„A magyar lakosságnak a közepesnél alig valamivel rosszabb a véleménye az oroszokról és 56%-a (különösen a fiatalabb, 18-39 év közötti generáció) gondolja úgy, hogy az oroszok nagyon kedvezőtlen hatással voltak a magyar történelemre. A kultúrájukról ugyan döbbenetesen keveset tudnak, de a rossz emlékek ellenére fontosnak tartják nyelvüket és megengedők annak tanítását illetően. A magyar-orosz gazdasági, kulturális-tudományos kapcsolatok további fejlődését a döntő többség akarja, a politikai kapcsolatok jelenlegi szintjét pedig csak elenyésző kisebbségük fejlesztené vissza.”
Így szól az a magyarországi felmérés, amely általánosságban a magyar átlag ember oroszokhoz való viszonyulását vizsgálja és amely a Magyar Ruszisztikai Központ honlapján található. A magyarok oroszok felé vizsgált fenntartásos viszonyának az okai elsősorban ideológiai meggyőződésből fakadnak, de lehet az oka múltbeli rossz élmény, vagy egyéb, más érzelmi tényező. A felmérés végső konklúziója pedig így szól: „A magyar-orosz kapcsolatok fejlődése megköveteli az orosz nyelv szélesebb körben történő oktatását, abból a célból, hogy a gazdasági, politikai, kulturális-tudományos téren rendelkezésre álljanak a kétoldalú kapcsolatok tovább fejlesztésére alkalmas szakemberek.”[1]
Személyes meggyőződésem szerint a két ország kapcsolatában mindig is nagyon nagy szerepet játszott és fog játszani a kultúra, hiszen éppen a művészetek, a zene, a sport az, ami összeköthet embereket anélkül, hogy értenék egymás nyelvét.