Ezt a bejegyzésemet az iskolás és középiskolás korban lévő tanítványaim inspirálták. Nevezetesen azok, akik orosz nyelvterületen élnek és magyar anyanyelvűként orosz nyelven tanulnak az iskolában. Rendszeresen korrepetálok ilyen hátterű fiatalokat, segítve őket a házi feladatuk elvégzésében orosz nyelven. Nekik köszönhetően naprakész vagyok az orosz oktatási rendszer sajátosságaival. Ezúttal egy kis betekintést adok az orosz történelemórák anyagába, nevezetesen a politikai hírszerzés kezdeti időszakába. Mielőtt tovább olvasna, javaslom, hogy ismerkedjen meg a témában megírt korábbi cikkemmel.
I. Sándor cár uralkodásának (1801-1825) volt köszönhető a kormányzat modernizálása. A belügyminisztérium alá került a rendőrség, a Titkos Kancellária, illetve az összes rendőri ügynökség, melynek következményeként létrejött az első modern, orosz titkosrendőrség. A besúgóhálózatot a csendőrség működtette, majd később ezt a két szervezetet össze is vonták. Feladataik közé tartozott többek közt a titkos társaságok, valamint az okirat-hamisítás felderítése, „az emberek észjárásának kifürkészése”, valamint az ún. obszervációs hadtest, amely a külföldön élő oroszokat és az Oroszországban érkező külföldieket figyelte meg. Az oktatási minisztérium cenzorai pedig a postai leveleket vizsgálták.
I. Sándor cár
Az orosz-japán háború (1904-1905) során hírszerzés terén a japánok voltak fölényben, kiválóan szervezték meg az elfoglalni kívánt területek felderítését, melynek során a helyi lakosság soraiból toborzott beszervezett ügynökök voltak leginkább segítségükre. Ebben a háborúban alkalmaztak először rádiófelderítést. A hírszerző szolgálatok hatékonyságát növelte a tény, hogy ezeken a rádiókon volt lehetőségük a hadihajóknak egymással, valamint a támaszpontokkal való kapcsolattartásra. Mind a japán, mind pedig az orosz hajóflotta rendelkezett rádiókészülékekkel, akárcsak a támaszpontok a partok mentén.
Orosz-Japán háború
Az orosz-japán háborút követő időszakban kezdett az orosz kormány egyre nagyobb hangsúlyt fektetni a szomszédos országok területén végzett politikai, illetve katonai hírszerzésére, mert számolni lehetett az Osztrák-Magyar Monarchiával és a Németországgal való kapcsolatok megromlására.
A cikk itt folytatódik.
Forrás: Boda József, Regényi Kund: A hírszerzés története az ókortól napjainkig, Dialóg Campus Kiadó, 2019.