Ezt a bejegyzésemet az iskolás és középiskolás korban lévő tanítványaim inspirálták. Nevezetesen azok, akik orosz nyelvterületen élnek és magyar anyanyelvűként orosz nyelven tanulnak az iskolában. Rendszeresen korrepetálok ilyen hátterű fiatalokat, segítve őket a házi feladatuk elvégzésében orosz nyelven. Nekik köszönhetően naprakész vagyok az orosz oktatási rendszer sajátosságaival. Ezúttal egy kis betekintést adok az orosz történelemórák anyagába, nevezetesen a politikai hírszerzés kezdeti időszakába. Mielőtt tovább olvasna, javaslom, hogy ismerkedjen meg a témában megírt korábbi cikkeimmel itt, majd itt.

 A 19. század közepétől kezdve Oroszország, mint Franciaország szövetségese a központi hatalmak ellen a francia titkosszolgálattól rendszeresen kapott híreket. Mivel az orosz hadsereg legfőbb vezetése gyakorlatilag korlátlan erőforrásokkal rendelkezett hírszerzési célokra, így ügynökhálózatot létesített Európa fontosabb városaiban, például Berlinben, Bécsben, Hágában, stb. A központi hatalmak ellen irányuló kémközpont Oroszország területén, Péterváron volt, míg az Osztrák-Magyar Monarchia ellen irányuló műveleteket Odesszából, Varsóból és Kijevből irányították. Kiemelt szerepet játszottak az orosz hírszerzés szempontjából a külföldi nagykövetségeken szolgálatot teljesítő katonai attasék, akik képesek voltak bejutni a különböző királyi és császári udvarokba.

Roman Malinovszkij (középen)

Az orosz titkosszolgálatok fejlődésének egy különleges fejezete volt Roman Malinovszkij esete. Ő a cári titkosrendőrség ügynöke volt még amikor Lenin bizalmasa lett. Később a kommunista mozgalom egyik legismertebb vezetőjévé vált, az 1912-es moszkvai választásokon nyert és a szociáldemokrata frakció egyik vezéregyénisége volt, aki híressé vált és feltűnést keltett merész beszédeivel. 1917-ben azonban lelepleződött és 1918-ban kivégezték.

Forrás: Boda József, Regényi Kund: A hírszerzés története az ókortól napjainkig, Dialóg Campus Kiadó, 2019.