2018. március 22-én lehetőségem volt részt venni a Honvéd Kulturális Központban, ismertebb nevén a Stefánia palotában tartott Oroszország az elnökválasztás után című biztonságpolitikai konferencián. Oroszország négy nappal a konferencia előtt választotta meg – immár 4. alkalommal – Vlagyimir Vlagyimirovics Putyint az elnöki posztra. Ennek tükrében a meghívott szakértő előadók segítettek értelmezni és elemezni a jelenleg alakuló orosz politikai helyzetet.
A konferenciát dr. Tálas Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi Intézet Stratégiai Védelmi Kutató Központjának igazgatója nyitotta meg, röviden felvázolva, hogy miért fontos számunkra Oroszország. Elmondása alapján – habár Oroszország katonai és energetikai világhatalom – a világgazdaságból jelenleg mindössze 1,8-2% a részesedése. Ennek következtében csak olyan korlátozott érdekérvényesítési eszközök állnak az ország rendelkezésére, mint a nyilvános diplomácia (public diplomacy), illetve a nemzetközi "trollkodás".
Az első panel első előadója Sz. Bíró Zoltán volt, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, valamint a Magyar Ruszisztikai Egyesület elnöke, aki ismertette a választást és annak belpolitikai aspektusait. Elmondása alapján Oroszországban felnőtt egy olyan generáció, aki számára az ország stabilitása már természetes. Annak ellenére, hogy ennek a generációnak a középosztálybeli tagjai alapvetően szembehelyezik magukat Putyinnal, a Krím-félsziget Oroszországhoz való visszacsatolásával Putyin népszerűsége jelentősen megnőtt a körükben. Továbbá a Kreml retorikájában érzékelhető lett egy erős konzervatív, populista irányzat, amellyel a nemzeti büszkeségre támaszkodva főként a külföldön még nem járt, vidéki lakosságot sikerült megnyerni. Ehhez jó tudni, hogy az összlakosság egyötödének van csak útlevele! A választás kiemelkedően magas részvételi aránya és Putyin 77%-os támogatottsága tipikus jellemzője az autokrata rendszereknek.
Az oroszországi választások nagyon magas részvételi aránnyal zárultak
A következő előadó Deák András György volt, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Világgazdasági Intézetének tudományos főmunkatársa, kutatócsoport-vezetője, aki levezette, hogy egy valódi reformpolitika feltételei jelenleg nem adottak Oroszországban. Hiányzik a társadalmi stabilitás, a pénzügyi önállóság, a növekedés export vezérelt, innováció csak a fegyvergyártás terén figyelhető meg, a nemzetközi politikában pedig korlátozottak az ország lehetőségei. Kis lépések politikája várható az elkövetkezendő időszakban. Mivel az energiapiacon túlkínálat van, alacsony az árszint, így az orosz távol-keleti energetikai fejlesztések (Szibéria Ereje, Yamal LNG) elengedhetetlenek, akárcsak az OPEC-kel való együttműködés az amerikai palaolaj-hatás kezelésének érdekében. A nem-energia export részaránya emellett növekvő tendenciát mutat. Putyin kénytelen lesz meglépni a nyugdíjkorhatár emelését nők esetében 55-ről 63 évre, a férfiak esetében pedig 60-ról 65 évre, aminek következtében veszíteni fog népszerűségéből. Összességében nincs az országban reformkényszer, az inflációval viszont meg kell küzdeni, így egy alacsony szintű, de folyamatos gazdasági növekedés adott.
Az első panel utolsó előadója Bendarzsevszkij Anton volt, a Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány igazgatója, akit a konferencia szünetében sikerült egy rövid beszélgetésre is elcsípnem. Anton bemutatta az eurázsiai integráció fejlődési irányait a 2010-ben Oroszország, Fehéroroszország és Kazahsztán közt létrejött vámuniótól kezdve a jelenlegi Eurázsiai Gazdasági Unión keresztül az EU mintájára létrehozandó Eurázsiai Unióig. A három országhoz azóta csatlakozott Örményország és Kirgizisztán, valamint potenciálisan csatlakozhat Tádzsikisztán és Üzbegisztán is. Megismertük az integráción belüli problémákat amik a fejlődést akadályozzák, mint a nemzetközi szankciók Oroszországgal szemben, vagy a valutaproblémák. A tagok ugyanis dollárt használnak fizetőeszközként egymás közt, csak Oroszországgal rubelt. Szóba került még az ODKB (Organizacija Dogovora o Kollektivnoj Bezopasnosti), ami hitelét vesztette 2010-ben, amikor a Kirgizisztáni belső konfliktusokba való beavatkozást elutasította, valamint 2016-ban, amikor az örmény-azeri területi vitába (Hegyi-Karabah) nem avatkozott be katonailag. Anton elmondása szerint az SCO (Sanghaji Együttműködési Szervezet) az orosz-kínai nagyhatalmi rivalizáció miatt nem tud hatékony lenni.
A második panel az orosz kül-, biztonság- és védelempolitikáról szólt. Az első előadó, dr. Varga Gergely – a Külügyi és Külgazdasági Intézet transzatlanti kapcsolatokkal foglalkozó szakértője – a jelenlegi orosz-amerikai viszonyt mutatta be. Az előadásából megtudtuk, hogy a következő években egy stabil, kiszámítható Oroszország és egy oroszellenes, kiszámíthatatlan USA (Trump adminisztráció) áll szemben egymással. Orosz oldalról a viszonyt a következő sérelmek jellemzik: Ukrajna és Grúzia közeledése a NATO-hoz, a rakétapajzs, a Majdan eseményei, a gazdasági szankciók, a koszovói és iraki háborúk, a líbiai intervenció és az ABM szerződés felmondása. Amerikai oldalról pedig a következő tényezők rontják a két hatalom viszonyát: az energia fegyver alkalmazása, a szíriai beavatkozás, a Szkripal-mérgezés, az észt kibertámadás, a Krím elcsatolása, az ukrajnai háború, illetve az orosz-grúz háború. A két nagyhatalom azonban együttműködik Szíria és Észak-Korea kapcsán, a kibertér és a terrorizmus elleni harc területén.
A Krím-félsziget Oroszországhoz való visszacsatolásával Putyin népszerűsége Oroszországban jelentősen megnőtt
Dr. Hettyey András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia Tanszékének adjunktusa az orosz-német viszony kapcsán tartott előadást. Elhangzott, hogy a német civilhatalmi szerepfelfogás a nemzetközi jogi normák betartatásából és a nem-katonai, azaz gazdasági eszközök alkalmazásából áll. Ez alapján érthető a FAZ újságban közzétett nyilatkozat, miszerint Oroszország inkompatibilis a nyugattal. Németország azonban ilyen szempontból (is) nagyon megosztott. Az ún. Oroszországot értők (Russlandversteher) táborába számos politikus tartozik a CDU, CSU, SPD köreiből, Helmut Schmidt pedig egyenesen úgy fogalmazott, hogy "érthető” a Krím megszállása. Ami a kereskedelmi nagyságrendeket illeti, fontos megjegyezni, hogy a 48 milliárd eurós német-orosz kereskedelmi volumen alig több mint a 46 milliárd eurós német-magyar és messze elmarad a 80 milliárd eurós német-cseh volumentől. A befektetések összértékét tekintve a volumen Oroszországban és Magyarországon egyaránt 15 milliárd eurót tesz ki, míg ez a szám Csehország esetében 25 milliárd euró. Összességében elmondható, hogy az orosz-német gazdasági viszony aszimmetrikus, ugyanis Oroszországnak harmadik legnagyobb exportpiaca, Németországnak viszont csak a tizennegyedik.
Tölgyesi Beatrix mutatta be a Baltikum és Oroszország kapcsolatát. Az előadásból kiderült, hogy Litvánia leginkább konfrontatív, míg Lettország visszafogott politikát folytat Oroszországgal, az észt-orosz viszonyra pedig a 2007-es kibertámadás nyomta rá a bélyegét. A balti államokban az orosz állampolgárok száma növekszik, az ott élő oroszok magukat eurooroszoknak nevezik és az észt nyelv helyett az angolt használják második nyelvként. Rácz András a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa az ukrajnai és szíriai orosz haderőről tartott előadást. Kiemelte a 2018-ban tartandó oroszországi labdarúgó VB-t, aminek rendben le kell zajlania. Ennek érdekében Oroszország hatalmas erőforrásokat mozgósít. Az is elhangzott az előadás során, hogy az USA fegyverszállítmányai Ukrajnába lényegesen nem tudnak semmit változtatni az ukránok fegyverkezési lemaradásán.
A konferencia utolsó előadását Jójárt Krisztián, szintén a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpontjának munkatársa tartotta. Az előadás témája a haderő átalakulásának várható iránya volt; a következő 6 évben várhatóan stabil és kiszámítható lesz Oroszország, Szergej Sojgu védelmi miniszter és Valerij Geraszimov vezérkari főnök maradnak a posztjukon. Azt fontosnak tartom kiemelni az előadásból, hogy sikeres volt az orosz fegyverzet beszerzési program, megnégyszereződött a modern fegyverzet aránya Oroszországban.