Ezt a bejegyzésemet az iskolás és középiskolás korban lévő tanítványaim inspirálták. Nevezetesen azok, akik orosz nyelvterületen élnek és magyar anyanyelvűként orosz nyelven tanulnak az iskolában. Rendszeresen korrepetálok ilyen hátterű fiatalokat, segítve őket a házi feladatuk elvégzésében orosz nyelven. Nekik köszönhetően naprakész vagyok az orosz oktatási rendszer sajátosságaival. Ezúttal egy kis betekintést adok az orosz történelem órák anyagába, nevezetesen a politikai hírszerzés kezdeti időszakába.

Annak ellenére, hogy a 15. században véget ért a tatár uralom az országban, a mongolok példáján tanulva az akkor regnáló III. (Nagy) Iván cár futár- és postaszolgálatot hozott létre (Ямская изба), mely moszkvai központtal az egész birodalmat behálózta. A szervezet egyaránt figyelemmel tartotta a lakosság cselekedeteit, illetve a külföldi beutazókat is. A külföldiek csak egy meghatározott útvonalon közlekedhettek, a kereskedők csak engedéllyel kereskedhettek, a fővárosban csak előre meghatározott szálláshelyen szállhattak meg, valamint csak az előre engedélyezett személyekkel érintkezhettek. Levelet nem küldhettek az Oroszországban való tartózkodásuk ideje alatt. Mindezt volt hivatott ellenőrizni a nevezett szervezet.

III. (Nagy) Iván cár

Az 1600-as évek közepén jött létre a Titkos ügyosztály nevű hivatal (Тайный приказ). A szervezet adatokat gyűjtött a fővárosból, melyeket a nagykövetek jelentéseivel összevetve értékelt ki. Rövid időn belül kiderült, hogy a nyugati technikai tudásanyag, valamint tőke meglehetősen jól jönne a hivatal számára. Ennek hatására tudott megjelenni az országban az első külföldi ügyvivő, nevezetesen a svéd királyé. Egészen a 17. század végéig Oroszország csak Svédországgal, majd később Hollandiával tartott fenn diplomáciai kapcsolatokat, azokat is leginkább kereskedelmi céllal. Az orosz diplomaták ebben az időszakban csak korlátozottan végeztek hírszerző feladatokat.

I. (Nagy) Péter cár

I. (Nagy) Péter cár uralkodásának (1682-1725) ideje alatt jött létre többek közt az állandó hadsereg az országban, valamint a cár diplomatái által működtetett kémhálózat első látványos sikerei is erre az időszakra tehetők. A magyar vonatkozás okán érdekesnek tartom kiemelni azt az esetet, melynek során a cár fia (Алексей) 1716-ban Bécsbe szökött. A német-római császár, aki egyben III. Károly néven magyar király is volt, engedélyezte a cárevicsnek, hogy Nápolyban telepedjen le. Az orosz követ azonban vesztegetés útján tudomást szerzett a fiú lakóhelyéről és meg tudta győzni, hogy visszamenjen Oroszországba. A meggyőzés módja nem teljesen ismert, de az tény, hogy fél év múlva kínvallatás során hunyt el a fiú. A kínvallatást hivatalosan 1783-ban II. (Nagy) Katalin cárnő tiltotta be, azonban ettől függetlenül a nem nemesi, illetve nem hivatalnoki státuszú gyanúsítottakat a vizsgálat folyamán továbbra is megverhették.

A cikk itt folytatódik.

Forrás: Boda József, Regényi Kund: A hírszerzés története az ókortól napjainkig, Dialóg Campus Kiadó, 2019.